A férjem és én tökéletesen kiegészítjük egymást bizonyos dolgokban, ám bizonyos tekintetben pedig abszolút egymás ellentettjei vagyunk. Azt kell mondjam, hogy néha egymáshoz simulunk amilyen szinten csak tud nő és férfi, néha pedig iszonyatosan egymásnak tudunk feszülni, szinte háborúzásig is akár, de egy hangos szó nélkül. Ilyenkor azon szoktak mosolyogni az ismerőseink is, hogy megáll a levegő, és ha vízcseppek lennének benne, talán még meg is fagynának. Persze mi így szeretjük egymást, így egészítjük ki egymást, és ezzel nincs is semmi baj, csupán előre vetíti azt, hogy mindig is lesznek olyan dolgok, amik mindig is vita tárgyát fogják képzeni kettőnk között, mint például a mit tegyünk a közös otthonunk falára kérdés. Mert hogy én szívesen látnék valami tájképet vagy csendéletet, a férjem pedig a családi fényképeket nézegetné szívesen, amit én viszont maximum albumban szeretnék látni, nem pedig a falra tűzdelve. Neki a festmény túl régimódi és elunt, nekem viszont a fénykép túl modern. Így történt tehát az, hogy egyelőre még egyetlen egy kép sincs kinn a falon, pedig lassan már három éve lakjuk a házat.
Most azonban az egyik barátnőm ajánlásával azt gondolom, hogy egy arany középúttal ez a probléma megoldódni látszik, hiszen átküldte a szalaibalazs.hu oldal elérhetőségét, ahol gyönyörű vászonképek várják hogy beleszeressenek az oda látogatók, és azt gondolom, hogy ez lesz a tökéletes megoldás az otthonunk díszítésére, hiszen se nem családi, se nem festmény, se nem fotó, hanem a kettő között helyezkedik el. Én már meg is találtam a személyes kedvencemet egy levendula vászonkép formájában, és azt láttam a férjemen, hogy ő sem ágál ellene annyira. Remélem, hogy legalább ezt le tudjuk végre tisztázni, egyrészt mert nagyon csupaszok a falak, másrészt pedig mert már jó lenne legalább ezt kihúzni a feloldhatatlan viták listájáról. Nem mellesleg már a barátaink is drukkolnak hogy találjunk valami más témát amin folyton marhatjuk egymást a közös összejöveteleken, hiszen a fénykép és festmény közötti vitát már azt hiszem eléggé unják.